Játékvezetőből Vasember

Sütő Miklós vas megyei játékvezető facebook bejegyzése:

Sikerült!Ironman lettem  (3,8km úszás, 180km bringa, 42,2 km futás)

Beszámoló, tapasztalatok, motiváció, felkészülés, köszönet-nyílvánítás stb. stb. vigyázz hosszú lesz! 

Motiváció: 2014-ben 16 év kosárlabda után az országúti bicikli rabjává váltam, lassan az évek során egész tűrhető szintre fejlődtem. Itt hallottam először az Ironman-ről. 3,8km úszás, 180 km bringa és még fuss le egy maratont? Mondom ez beteg, lehetetlen megcsinálni. Pont ez volt benne a lényeg, valami olyant akartam csinálni, amit nem lehet csak úgy az utcáról megcsinálni. Már 2016-ban játszottam a gondolattal,de 2017-re jutottam el arra a szintre,hogy fel tudjak rendesen készülni.

Az út maga a cél. Ezzel a szlogennel fut ez a Nagyatádi Extrememan verseny, és tényleg nem a verseny volt a nehéz (persze az volt), hanem januártól 6-9 edzést végig csinálni hetente. Reggel uszodába menni munka előtt, majd este bringázni, futni egy 10-est. Na ez volt kemény, 7-8 hónapon keresztül. Mire ezt végigcsinálja az ember, addigra fejben annyira megerősödik, hogy a verseny már csak hab a tortán. Olyan kitartást ad, hogy a napi problémák eltörpülnek, könnyűvé válnak. Óriási önbizalmat ad, a felkészülés végére éreztem, hogy meg lesz ez. 

Felkészülés számokban: Január 1-től úsztam 95,8+3,8km-t, bringáztam 4926+180 km-t (szerintem a munkába járásom min. 1000km extra), és futottam 684+42,2km-t. 30 hét alatt.

Persze voltak szkeptikusok és természetesen támogatók. Rengeteg erőt merítettem belőlük. Amikor a sötétben, hidegben futottam, hajnalban úsztam és a halálba kívántam az egészet, akkor sokszor jutottak az eszembe a hitetlenek, és különösen motiváltak a mondataik. Erőt adott, be akartam nekik bizonyítani, hogy igenis meg tudom csinálni. Méghozzá úgy, hogy nem éjfélkor érek be sétálva, meghalva, hanem egy normális 12 órán belüli időt tűztem ki magamnak úgy, hogy a maraton alatt nem sétálok, hanem becsülettel végdolgozom az egészet.

Támogatók, elsősorban a családom. Rengeteg időt vettem el tőlük, szinte meg sem ismertek, mert állandóan csak edzettem. Elhanyagoltam a szüleim, nagyszüleim, a családi munkákat elsunnyogtam. A gyerekekkel is több időt szerettem volna tölteni. Szóval nagyon köszönöm neki, hogy kitartottak, és támogattak. Ígérem mostantól csak heti 3-4 bringázás lesz, több időm lesz rátok. 

Köszönöm a támogatóknak a sok bíztatást, jótanácsot, technikai segítséget(könyöklő, szerelőkulacs). Verseny közben sokszor eszembe jutottak pozitív, bátorító szavaik, bíztató sms-ek. Jó érzéssel gondoltam rátok! 

Versenyről. Az úszás a Gyékényesi bányatóban, reggel fél 8 közel 1000 ember várja, hogy elindulhasson a hosszú úton. Az év leghosszabb napja, így is beszélnek róla, és tényleg elég sokat éltem ezen a napon.  A feszültség tapintható, de túlnyomórészt mindenki nyugodt, felkészült. A várakozás átitatja a levegőt. Érdekes volt megélni. Ágyúszó és megindul 1000 ember a tóba, brutális. A tó gyönyörű, a színe mint a tengereké.(egyszer menjetek el oda) Az úszás amúgy viszonylag eseménymentesen telt, elég jól lőttem be a pozícióm, nem sokan előztek meg és nekem is alig kellett kerülgetnem az embereket. Létezik az áramlás, amit ennyi ember kelt? Talán valóban könnyebb úszni így, vagy csak pihent voltam nem tudom,de nagyon kellemes volt. Összességében ez a szám volt a legkönnyebb. Nézegettem, igyekeztem keveset inni, és kimaradni a csetepatékból. Jól sikerült 1:24 teljesen elégedett voltam, és nem fáradtam el.

Bringa mindjárt kisebb gondokkal kezdődött, meg kellett állnom könnyíteni magamon. Az igazság, hogy már az úszás első körében elintéztem volna, de erre még úszást követően a depóban sem volt lehetőség.(ehhez képest szuper lassú volt a depozásom  ) Beöltöztem majd, első bokornál félreálltam. 5km után kapásból sikerült egy vonatot is kifognom. Az útminőség lehetett volna jobb, a talpam 100km után égett, de aki Ironman akar lenni az lendüljön túl az ilyen apróságokon. Aztán persze 70km újabb türtőztetés után újra meg kellett állnom, mert Kindl Gábor jótanácsai szerint töltsük fel magunkat rendesen folyadékkal a verseny előtt. Más gond nem volt, frissítettem okosan, sótabik, izó, powerbar, víz. A tempót úgy lőttem be, hogy maradjon erő futni is. Szél lengedezett, kicsit visszafogott, olyan volt mintha mindenhonnan fújna   Megcsípett egy darázs, miután menet közben levettem a sisakot (hogy kirázzam), kapásból 2 helyen (fül és ott mellette) megszúrt, de méhészként csak röhögtem az egészen. Legalább ez is elterelte a figyelmet pár percre, persze azért szidtam az anyját rendesen.   5:44 lett a bringa 31,4-es átlag, picivel jobbat terveztem, szerettem volna, de ennyit tudtam. A lényeg,hogy 4:30-as maratonnal beférek a 12 órás határ alá, és erre megmaradt a reális esélyem.

Futás. Életemben nem futottam maratont.   32km volt a leghosszabb futásom, most meg úszás és bringa után 42,2km? Váhhhh. De már jó érzés volt futni. A bringa végén már futni akartam, hosszú volt a 180km, 30 fokban, a napon. Kezdeti lendületet gyorsan visszavettem, nehogy kipukkanjak. 8 db 5,2 km-es kör volt. Mondom legyen meg 2 kör nyugiban, aztán 3-4 is simán ment.Izo és sótabi, semmi mást nem toltam. Amit ott adnak frissítés az tökéletes. Aztán az 5. körben megjött a hang. Jó lenne sétálni, leülni a többiekhez a parkban a fák alá, csak egy picikét. De erről szó sem lehetett, hónapokig erre készültem, nem lehetek puha. Fejben erősnek kellett lenni, hiszen nem azért mentem oda, hogy sétálgassak. Elmagyaráztam magamnak, hogy tulajdonképpen semmi bajom, nem volt hányingerem, nem volt wc-re mehetnékem, nem fájt a fejem, nem görcsölt sehol, nem dörzsölt ki sehol a ruha. Ezek bármelyike végzetes lehetett volna, de csak fáradt voltam és ezzel együtt tudtam élni. Mondtam magamnak, hogy már csak 2 órát kell futnom.   Vicces, de vállalható volt. Az 5-6 körömben éreztem ezt az enyhe holtpontot, de lassan daráltam tovább, fogytak a kilométerek. Realizáltam, hogy meg lehet a 12 óra, amit a 7. gyorsabb körömmel meg is alapoztam, így már a 8. kör nyugiban, nézegetve telt. Kiélveztem. Az út végéhez közeledtem.

Ráfordulni a Finisher Line-ra (szőnyeg, kordon) és kiélvezni az utolsó 200 métert, az elismerő pillantásokat, átszakítod a célszalagot és a hangosban bemondják, hogy Sütő Miklós Ironman!!!!Hát mit mondjak elég szar érzés   Megérte?Megérte!

https://www.evochip.hu/results/result.php...

https://wmn.hu/…/47074-modern-kori-gladiatorok--a-ferjem-eg…

GRATULÁLUNK Miki! Emberes teljesítmény!