MKOSZ
magyar angol
FELIRATKOZÁS A HÍRLEVÉLRE
Férfi
NB I.
A csoport
Női
NB I.
A csoport
Az MKOSZ története

A kosárlabda magyarországi elterjesztése Kuncze Géza testnevelő tanár nevéhez fűződik, aki 1912-ben egy müncheni tanfolyamon a kosárlabda Németországban játszott, palánk nélküli változatát ismerte meg (korbball). Először a kereskedelmi iskolákban - Mester utcai, Vas utcai, Wesselényi utcai - terjedt a játék, az itt tanító testnevelők nemcsak megtanították a játékot, de egymás között sorozatmérkőzéseket is vívtak. A Mester utcai kereskedelmi lett az ország "labdajáték" iskolája. Számolatlanul ontotta az itt tanító Molnár József a válogatott játékosokat. 1921-ben kiadták a németből fordított szabálykönyvet, az 1920-as években megalakultak az első kosárlabda szakosztályok (BSE, FTC, BEAC, MTK, stb.).

1925-ben megalakul a TF. A Testnevelési Főiskola megszervezése nagy eseménye volt a két háború közötti kultúrpolitikának. A rövid idő alatt nemzetközi hírűvé vált főiskola szinte a világ minden tájáról vonzotta a testneveléssel foglalkozó szakembereket, közöttük a kosárlabdásokat is.

1925-ben a Magyar Atlétikai Szövetség befogadta a sportágat, keretein belül megalakította a Kosárlabda Bizottságot. A hattagú bizottság elnöke: Kuncze Géza.

Magyarországon 1933-ig a palánk nélküli kosárlabdát játszották, ebben az évben azonban a Torinóban rendezett Főiskolai Világbajnokságon a válogatott megismerkedett a palánkos kosárlabdával, mely hazánkban is gyorsan elterjedt. Ekkor már a dr. Bakos Gábor és Rózsa László által lefordított, nemzetközileg elfogadott szabályok szerint játszották Magyarországon is a kosárlabdát.

Az első hivatalos bajnokságot a MASZ Kosárlabdajáték Bizottsága írja ki1933-ban tíz csapat részvételével. Az első magyar bajnok a közgazdászhallgatók csapata, a KEAC. A bajnokcsapat tagjai: Károlyi József, Kozma Emil, Majzik László, Matusi Ferenc, Péteri-Petrik Béla, Rózsa László, Simon József.

1935-ben a férfi válogatott részt vett az első Európa-bajnokságon Genfben, de a berlini olimpiára a sportvezetők már nem nevezték a csapatot.

Az egyesületek csak a harmincas évektől foglalkoztak a női kosárlabdával, s ebben élen járt a MAFC, a BEAC és a TFSC. A magyar női kosárlabda-válogatott első országok közötti mérkőzését 1942-ben játszotta. A háború miatt öt évet kellett várni a folytatásra, ám addigra a magyar női kosárlabdázás Európa élvonalába jutott.

Újabb lökést adott a fejlődésnek a dr. Hepp Ferenc fordításában megjelenő szabálykönyv, amely 1938-ban került kiadásra. A kosárlabda népszerűsége gyorsan nőtt országszerte, 1938-ban 36 férficsapat nevezett a bajnokságba. A női szakág sem maradt el, 1940-ben három osztályban rendeztek számukra bajnokságot.

1940-ben dr. Hepp Ferenc a FIBA Technikai Bizottságának elnöke lett.

A nagymértékű fejlődés szükségessé tette a kosárlabda kiválását az Atlétikai Szövetségből. Az OSK tanácstermében tartott alakuló közgyűlésen Tatár István a MASZ nevében búcsúzott a kosárlabdázóktól. 1942. november 15-én önálló szervezetként megalakult a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetsége (MKOSZ), melynek első elnökévé egyhangúlag, közfelkiáltással Kuncze Gézát választották.

További megválasztott tisztségviselők: Ügyvezető alelnök: dr. Károlyi József, Alelnök: dr. Hepp Ferenc és Király István, Főtitkár: Enyedy Ferenc, Titkár: Tarr István és Hercze Andor, Pénztáros: Derjanitz János, Ellenőr: Dobozi Géza, Jegyző: Jánosházi László és Mészáros Mihály. A LOK képviselői: Paku Ernő és Molnár Zoltán

1942-ben két ambiciózus fiatal testnevelő tanár vállalkozott arra, hogy önálló vállalkozásként kiadja az első magyar nyelvű kosárlabda szakkönyvet. A két szerző: Balogh Gyula és Szabó János. Az 5000 példányban megjelent, ízléses kivitelű könyv példányai gyorsan gazdára találtak és ez jelentősen elősegítette a játék oktatásának korszerűbbé tételét.

A második világháború kellős közepén megalakult szövetség lelkes társadalmi munkásokból állt, akik elkészítették a bajnokságok versenykiírásait, biztosították a termeket és játékvezető küldéseket. A bajnokságok folytak, kialakultak a sportág vezető csapatai: BSZKRT, BEAC, BBTE, MAFC, TFSC, VAC.

A háború után az állami irányítás a sportban is hamarosan érvényesült. Az egyesületi élet ebben a koncepcióban háttérbe szorult, a válogatott keretek tevékenysége került előtérbe, gyakorlatilag ez határozta meg a magyar kosárlabda sport helyzetét. Teljesen háttérbe szorították a kosárlabda sport utánpótlás nevelésének bázisát adó iskolai és felsőoktatási intézmények sporttevékenységét.

Új, társadalmi egyesületek szerveződtek, a háború után. Hamarosan három együttes emelkedett ki: a Honvéd, a MAFC és a MÁVAG. A Honvéd edzője Páder János, a MÁVAG-é Szabó János, mindketten a TF tanárai.

A három nagycsapat mellett megnyugtató fejlődés indult vidéken is. Székesfehérvár, Sopron, Szeged, Diósgyőr, Pécs fokozatosan méltó ellenfelei lettek a fővárosi csapatoknak. A vidéki egyesületekben folyó igényes szakmai munka színvonalát jelzi, hogy évről évre új játékosokat (Greminger, Bencze, Gabányi, Bogár, Halász, Komáromy, stb.) adtak a fővárosi élcsapatoknak és a válogatottnak is.

A sok jó játékosból szinte észrevétlenül alakította ki Páder János azt a válogatottat, amely sikert sikerre halmozott. A csúcsot 1955 jelentette: Európa-bajnoki aranyérem Budapesten! Magyarország válogatottja nagy küzdelemben 14 ponttal győzött a szovjet válogatott ellen. A Népstadionban 30 ezer néző előtt lejátszott mérkőzés végeredménye: 82-68.

A nők hasonlóan sikeres időszakra tekinthetnek vissza. Az 1950-ben Budapesten rendezett női EB-n Magyarország játszotta a döntőt a Szovjetunió ellen. Balszerencsés mérkőzés után szorultunk a második helyre.

A válogatottak sikereinek köszönhetően a nemzetközi sportéletben ismertté és megbecsültté tették a Magyar Kosárlabda Szövetséget, ennek ellenére Szövetségünk csak 1953-ban lett a FIBA tagja.

1957-ben Hepp Ferenc lett a Szövetség elnöke, aki a nemzetközi szövetségben is fontos pozíciót töltött be. Munkája elismeréseképpen 1981-ben, azóta is egyedüli magyarként beválasztották a springfieldi Hall of Fame-be.

A férfi válogatott által Európa-bajnokságokon elért legjobb eredmények:

1946 - 3. hely (Edző: Király István edző)

1953 - 2. hely (Edző: Páder János)

1955 - 1. hely (Edző: Páder János)

Bánhegyi László, Bencze János, Bogár Pál, Cselkó Tibor,

Czinkán Tibor, Dallos János, Greminger János, Hódy János, Hódy László,

Mezőfi Tibor, Papp Péter, Simon János, Tóth László, Zsíros Tibor

A férfi válogatott 1969 óta mindössze egyszer, 1999-ben tudta kvalifikálni magát az Európa-bajnokságokra.

Az olimpián négyszer is szerepeltek a férfiak, 1948-ban 16., 1952-ben 9., 1960-ban 9., 1964-ben 13. Helyen végeztek.

A női válogatott által Európa-bajnokságokon elért legjobb eredmények:

1950 - 2. hely (Edző: id. Gyimesi János)

1952 - 3. hely (Edző: id. Gyimesi János)

1956 - 2. hely (Edző: Szabó János)

1983 - 3. hely (Szövetségi kapitány: Killik László, Edző: Pálinkás József)

1985 - 3. hely (Szövetségi kapitány: Killik László, Edző: Pálinkás József)

1987 - 3. hely (Szövetségi kapitány: Killik László, Edző: Pálinkás József)

1991 - 3. hely (Szövetségi kapitány: Pálinkás József, Edző: ifj. Gyimesi János)

Női csapatunk mindössze egyszer szerepelt olimpián, az 1980-as "csonka" olimpián 4. helyezést értek el.

Szintén a női kosarasok elismerése, hogy az olasz La Gazetta dello Sport évente megrendezett szavazásán 1982-ben Boksay Zsuzsát, 1985-ben pedig Németh Ágnest választották a kontinens legjobb játékosának.

A magyar klubcsapatok nemzetközi sikerei a női csapatokhoz kötődnek. A BSE 1979-ben a mai Euroliga elődjében, a Bajnokcsapatok Európa Kupájában második lett. A második számú európai kupasorozatban, a FIBA Európa Kupa elődjében, a Ronchetti Kupában két magyar csapat is győzni tudott, 1983-ban a BSE, 1998-ban pedig a soproni GySEV-Ringa hódította el a trófeát. Az Euroliga négyes döntőjébe két csapatunknak sikerült beverekednie magát, a MIZO-Pécs 2001-ben és 2004-ben a harmadik, 2005-ben a negyedik helyen végzett, az MKB-Euroleasing Sopron pedig 2009-ben szintén a negyedik helyet szerezte meg.


Tabella