Név:
E-mail:
MKOSZ
 
A KOSÁRLABDA SPORTÁG TÖRTÉNETE
Az amerikai kosárlabdázás története

A mai kosárlabdához hasonló játékokról a közép-amerikai népek kultúrájával kapcsolatban találhatók feljegyzések. Az aztékok, maják, a Nagy-Antillák őslakói játszottak labdával kerek célbadobásos játékokat, de arra semmi nem utal, hogy a kosárlabda ötlete összeköthető lenne ezekkel az ősi játékokkal.

A kosárlabda sportág 1891-ben az Egyesült Államokban, a mai Springfield College elődjében, a springfieldi YMCA (Fiatalok Keresztény Egyesülése) Training School-ban született meg Dr. James Naismith jóvoltából. A kanadai születésű testnevelő olyan játékot szándékozott megalkotni, amely a hideg idő beköszöntével teremben, kis területen is játszható és amely nem a fizikai erőre, hanem inkább az ügyességre épít. James Naismith 13 szabályt állított fel, melyek közül 9, még ha módosított formában is, de ma is érvényben van. Természetesen új szabályok is születtek és születnek ma is, adaptálva a sportágat a mindenkori követelményekhez.

Az első mérkőzést futball labdával a tornaterem erkélyére, 10 láb magasra erősített fonott barackos kosarakra, csapatonként 9-9 fő játszotta. A krónikák szerint ez az egyetemek közötti találkozó futó órával mért, két 15 perces félidőből állt, és 1-0-ra végződött. Ekkor a kosár alja még zárt volt, minden kosár után létráról, vagy a karzatról kellett kivenni belőle a labdát. A palánk felszerelése a nézők miatt vált szükségessé, akik csapatukat úgy próbálták segíteni, hogy a karzaton átnyúlva a labda útját akadályozták. A tisztább játék mellett a palánk segített a pályán tartani a labdát és lehetővé tette a lepattanó labdák megszerzését is.

A játék "kellékei" és szabályai gyorsan változtak, tökéletesedtek. A játékosok száma a férfiaknál először 7-re, majd 1897-ben a mai is érvényben lévő 5-re csökkent. A fonott kosarat felváltotta a fém gyűrű, melyre hálót szereltek. A háló kezdetben zsákszerűen zárt volt, később kinyitották az alját, majd a fapalánkot üvegre cserélték, a labda méretét meghatározták. A pálya méretei, a büntetőterület mérete, formája, a büntetővonal távolsága is többször változott, és még a mai napig is formálódik. Kezdetben kosár után nem járt automatikus labdabirtoklás az ellenfélnek, minden kosár után feldobás következett a félpályán.

Az eredeti szabályok szerint a labdát vezetni nem lehetett, ezért nem volt nagy baj, hogy a labda nem volt teljesen gömbölyű. Később a labdavezetést ugyan megengedték, de labdavezetésből egészen 1916-ig nem lehetett kosárra dobni. A labdavezetés csak jóval később, az negyvenes években vált a játék fő elemévé, amikor a jó minőségű gyári, teljesen gömbölyű labdák piacra kerültek. A kezdetben barna színű labdákat az ötvenes évek végén felváltották a narancssárgák, növelve a láthatóságot a játékosok és a nézők számára egyaránt.

A testi érintkezés és a durvaság megelőzésére Naismith szigorú szabályokat vezetett be. A második hiba után a játékosnak ki kellett állni a játékból egészen addig, amíg egy kosár nem esett. Ha egy csapat egymás után három személyi hibát vétett (közben az ellenfél egyet sem), az ellenfél automatikusan kapott egy pontot, ami tekintve a kosarak alacsony számát, súlyos büntetésnek bizonyult. 1894-ben vezették be a büntetődobást, nem sokkal később pedig az öt fault utáni kipontozódást és a támadóhibát.

A női kosárlabda az Egyesült Államokban szinte párhuzamosan fejlődött a férfiakéval. 1892-ben Senda Berenson, egy litván származású testnevelő tanár mutatta be diákjainak az amerikai Smith College-ban. Mivel a fiúk által játszott kosárlabdát túl megterhelőknek találta a lányok számára, változtatott a játékon. A pályát három egyenlő részre osztotta, minden területen három-három játékos tartózkodhatott, így egyszerre csapatonként 9 játékos volt a pályán. A játékosok a területüket nem hagyhatták el, a labdát szektorról szektorra kellett előrejuttatni. A labdát nem lehetett három másodpercnél tovább tartani, háromnál többször leütni és kiütni, vagy kivenni az ellenfél kezéből. Minden kosár után feldobás következett a középső harmadban. Ezek a szabályok inkább az együttműködést, mint a versenyzést ösztönözték, melyet helyénvalóbbnak tartottak a lányok esetében.

A háromszektoros játékot 1938-ban kétszektorosra módosították, a játékosok száma ezzel együtt hatra csökkent. Az Egyesült Államokban 1969-ben játszották az első 5:5 elleni egészpályás női mérkőzést, mely csak két év múlva vált hivatalos versenyzési formává.

Mind a férfi, mind a női kosárlabda gyorsan terjedt a YMCA mozgalom jóvoltából, melynek akkoriban 8000 intézménye volt az Egyesült Államokban, Kanadában és szerte a világban. Az egyetemek bevették programjukba a kosárlabdát, ezzel a népszerűsége ugrásszerűen megnőtt.

Az első kosárlabda ligák Amerikában helyi érdekeltségűek voltak, főként a keleti part nagyvárosai köré szerveződve. Az első profi mérkőzést, ahol a játékosok pénzért játszottak, 1896-ban rendezték. Az 1920-as években több száz csapatot tartottak számon, de a profi sport szervezettsége alacsony volt. Néhány csapat nem a ligák keretein belül játszott, hanem függetlenként járták az országot, helyi csapatokkal fellépti díjért mérkőztek meg. Ezek közül a leghíresebb és az egyetlen még ma is működő együttes az 1927-ben afro-amerikai játékosokból alakult Harlem Globetrotters.

1949-ben két liga összeolvadásából alakult meg az NBA, amely fokozatos terjeszkedéssel a legnépszerűbb szervezetté vált, rövidesen a legjobb játékosokat tudhatta soraiban. George Mikan, Bob Cousy, Wilt Chamberlain, Oscar Robertson, Jerry West, Karem-Abdul Jabbar, Julius Ervin, Shaquille O’Neal, Larry Bird, Earvin Magic Johnson, Michael Jordan csak néhány név a legendák sorából. A kosárlabda sportág világméretű népszerűsödésével egyre több külföldi játékos került a ligába, elég Drazen Petrovic, Steve Nash, Pau Gasol, Toni Kukoc, Arvydas Sabonis, Dirk Nowitzki, Yao Ming vagy Vlade Divac nevét említeni.

1959-ben nyitotta meg kapuit Springfieldben a Kosárlabda Hírességek Csarnoka (Basketball Hall of Fame), melybe olyan játékosokat, edzőket, játékvezetőket és sportvezetőket választanak be, akik tevékenységükkel nagymértékben előmozdították a sportág fejlődését. A Hírességek Csarnokába nem csak amerikaiak, hanem más nemzetiségűek is bekerülhetnek, így eddig egyetlen magyarként Dr. Hepp Ferencet is a kitüntetettek között találjuk.

A férfiak után a nők is helyet követeltek maguknak a profi kosárlabdában. 1997-ben az NBA támogatásával megalakult a WNBA, a női profi liga, mely a kezdeti nehézségek után elfogadtatta magát és sikerült jelentős nézettségre szert tennie. Cynthia Cooper, Sheryl Swoopes, Lisa Leslie, Diana Taurasi, Sue Bird a liga legemblematikusabb figurái.

1999-ben a hölgyek számára Knoxvillben hozták létre a Női Kosárlabda Hírességek Csarnokát (Women’s Basketball Hall of Fame).

A nemzetközi kosárlabdázás története

A Nemzetközi Amatőr Kosárlabda Szövetséget (FIBA - Fédération Internationale de Basketball Amateur) Argentína, Görögország, Olaszország, Lettország, Románia, Svájc és Csehszlovákia képviselői alapították meg 1932. június 18-án Genfben, első főtitkára az angol William Jones volt. A Szövetség székhelye 1956-ig Genfben, 1956-tól 2001-ig Münchenben volt. 2001-ben a Nemzetközi Szövetség (FIBA World) és az Európai Szövetség (FIBA Europe) szétvált, előbbi visszaköltözött Genfbe, utóbbi Münchenben maradt. A szervezetnek jelenleg öt földrészről 214 tagországa van. A Szövetség nevében szereplő "amatőr" elnevezést 1989-ben hagyták el a névből, amikor is a hivatásos és az amatőr játékosok megkülönböztetését eltörölték.

A férfiak számára első alkalommal 1950-ben Argentínában, a nőknek 1953-ban Chilében rendeztek világbajnokságot. A világbajnokságokat 4 évente, az olimpiák utáni második években rendezik. A legtöbb elsőséget a férfiak versenyében Jugoszlávia (Szerbia és Montenegró néven is), a nőknél az Egyesült Államok szerezte.

A hárompontos dobás első alkalommal az 1985-ös Európa-bajnokságon szerepelt nemzetközi versenyen. Szintén ekkor váltotta fel a 3 büntetődobás kísérletét az egy plusz egy dobás. A második büntetődobásra mezőnyfault esetén csak akkor került sor, ha az első sikeres volt.

1993 és 1995 között az ENSZ szankciókkal összhangban Jugoszláviát kitiltották a nemzetközi versenyekről, de Horvátország, Szlovénia, és Bosznia-Hercegovina részt vehetett a versenyeken.

2007-ben nyitotta meg kapuit a FIBA Hall of Fame a spanyolországi Alcobendasban, ahol a sportág nemzetközi szinten kiemelkedő játékosai, edzői, játékvezetői és sportvezetői kaphatnak helyet. Eddig két magyar, Hepp Ferenc és az 1994-ben FIBA Order of Merit díjjal jutalmazott játékvezető, Kassai Ervin kapott helyet a halhatatlanok között, de több egykori honi kiválóság is szerepel a jelöltek listáján.



Az európai kosárlabdázás története

A kosárlabda már két évvel megszületése után eljutott Európába, az első bemutató mérkőzést Párizsban játszotta két amerikai YMCA csapat. Az első regisztrált nemzetközi mérkőzésre azonban még hosszú évekig, egészen 1919-ig kellett várni.

1935-ben rendezték az első Európa-bajnokságot a férfiak számára, melyet tesztversenynek szántak a berlini olimpia előtt. A versenyt, melyre 10 ország csapata nevezett, Lettország nyerte. Ettől kezdve (a háborús időszakot kivéve) kétévente rendezik a kontinensviadalt, melynek házigazdája kezdetben a szabályzat szerint az előző év győztese volt.
1938-ban Rómában öt ország (Olaszország, Litvánia, Lengyelország, Franciaország, Svájc - ez volt a végeredmény is) részvételével megrendezték az első női Európa-bajnokságot.

A második világháború után a szovjet kosárlabda dominánssá vált a kontinensen, köszönhetően Lettország, Litvánia, Ukrajna és Észtország bekebelezésének. Az ötvenes években csak Magyarország tudta megállítani a szovjeteket, az 1955-ös budapesti Európa-bajnokságon. Ezen a versenyen vezették be a 30 másodperces támadóidőt, melynek eredményeként a játék felgyorsult, a dobott pontok száma ugrásszerűen megnőtt.

Az Európa-bajnokságokat egészen 1959-ig szabadtéren rendezték (általában futballstadionokban), ezután a rendező országnak fedett csarnokokkal kellett rendelkeznie. 1961-ig bárki részt vehetett a kontinensviadalon, aki jelezte részvételi szándékát. Ekkor azonban már olyan nagy volt a jelentkezők száma, hogy a következő Európa-bajnokságra selejtezőket kellett kiírni a 16 csapatos Eb-döntőbe jutásra. 1965-ben újabb újításra került sor, a selejtező csoportokat különböző városokba helyezték el, ami olyan sikeresnek bizonyult, hogy azóta sem változtattak ezen a rendszeren.

Az 1967-es Helsinkiben rendezett Európa-bajnokság tekinthető az első modern korinak. Először kísérte az eseményt nagy médianyilvánosság, a televíziós közvetítések az egész kontinensen elérhetőek voltak, a statisztikákat hozzáférhetővé tették.

1957-ben a férfiak, egy évvel később a nők számára első ízben került kiírásra a Bajnokcsapatok Európa Kupája versenysorozat. A férfiak között a lett ASK Riga, a nők versenyében a bolgár Slavia Sofia végzett az első helyen. A kupa nevét 1996-ban változtatták Euroligára (Euroleague).

A hetvenes évekig az európai kosárlabdát a kelet-európai csapatok uralták, a nyugat-európaiak előretörése csak ezután kezdődött.



A kosárlabda az olimpiákon

1904-ben a St. Louis-ban rendezett olimpián mutatkozott be a sportág, ekkor még csak bemutató mérkőzések keretében. A hivatalos programban először Berlinben, 1936-ban szerepelt a kosárlabda a férfiak számára, ahol a döntőben szakadó esőben az Egyesült Államok csapata 19:8-ra verte Kanada válogatottját. Az Olimpiai Játékok történetében eddig mindössze három alkalommal fordult elő, hogy nem az Egyesült Államok csapata végzett az első helyen.

Az olimpiai kosárlabda tornák történetében talán a legemlékezetesebb az 1972-es müncheni olimpia döntője, melyet a kétszer újrajátszatott utolsó 3 másodperc után nyert meg a szovjet válogatott az Egyesült Államok ellen. Az amerikaiak óvását a Hepp Ferenc által vezetett (3 kelet-európai és 2 nyugati tagból álló) bizottság 3:2 arányban elutasította, az 51-50-es végeredményt helyben hagyta. Az ezüstérmeket a csalódott amerikaiak a mai napig nem vették át, azokat egy svájci széfben őrzik.

A női kosárlabda csak 1976-tól szerepel a Játékok műsorán, az aranyérmek tekintetében szintén amerikai dominanciával.

1989-ben a FIBA eltörölte a profi és amatőr játékosok megkülönböztetését, így 1992-ben első ízben vehettek részt a legjobb amerikai játékosok az Olimpiai Játékokon. A "Dream Team" barcelonai szereplése óriási élményt okozott a résztvevőknek és a nézőknek egyaránt.


A szövetség hivatalos médiatámogatója
Nemzeti Sport

j plyn
 OLDALTÉRKÉP


MŰSOR

  • Műsor
  • CSAPATOK

  • Csapatok
  • JÁTÉKOSOK

  • Játékosok