MEGYEI FELNŐTT: HOSSZABB VOLT A HAZAI PAD

Péntek este viszonylag kései kezdési időpontban csapott össze egymással a Törökszentmiklósi KSE és a Szolnoki MÁV SE csapata, azonban a meccsen egyik gárda sem játszott álmosan. A meccset egy vendég kosár nyitotta, melyet rögtön követett egy miklósi válasz és így fej fej mellett haladtak, míg nem az első negyed végére sikerült a hazai együttesnek hét ponttal meglógni, így ekkor 24:17-es állást mutatott az eredményjelző. A csapatok lendülete a második negyedben sem hagyott alább, ám a hosszabb cseresor és fizikai fölénynek köszönhetően a Törökszentmiklós megállás nélkül ontotta magából a kosarakat és az addigi hét pontos előnyt a negyed végére sikerült megtoldani még tizenhárommal. A nagyobb különbség ellenére a látogatók lelkesedése nem hagyott alább és derekasan helyt álltak. Próbáltak faragni a különbségből, az azonban viszont egyre csak nőtt, mígnem a harmadik negyed végén már 24 pont volt a differencia. Az utolsó negyed már szinte örömjáték volt, ahol mindkét gárda kiegészítő játékosai is szerephez jutottak és bár az utolsó negyedet megnyerte a Szolnok, a végeredményen ez csak a kisebb különbségen tükröződött vissza. A hazai gárda a mérkőzés 32. percében még a bűvös száz pontos határt is átlépte, amikor a hatodik, Gál János által elengedett tripla is beesett a kosárba. Innentől kezdve már szinte csak ünneplés volt a meccs, melyet a két csapat végig sportszerűen és a kosárlabda szelleméhez méltóan játszott le.

Szénási János: „Az első félidőben jól játszottunk, jelentős előnyt sikerült kiépítenünk. A második félidőben már azok is szerepet kaptak, akik eddig kevesebb játéklehetőséghez jutottak. Mindenki tudott élni a lehetőséggel. Ellenfelünk ismét megmutatta, sok lehetőség van bennük. Ha több rutint szereznek, akkor jövőre már komoly kihívást fognak jelenteni a többi csapatnak.”

Acsay Attila: „Kosárdús mérkőzésen a fizikai fölényben lévő hazaiak megérdemelt győzelmet arattak, de a szolnoki legénység kitűnően küzdött. A MÁV fiataljai is pályára léptek és nagyot küzdöttek, melyért dicséretet érdemelnek.”