Kovács Balázs
A
kosárlabda játék legfontosabb technikai eleme, a játék lényegének a
kosárszerzésnek az eszköze, módja lehetősége. A labdát nagyon sok féleképpen be
lehet juttatni a gyűrűbe, de ezek a dobás fajták elsajátítása egy nehéz feladat.
Sokan dobnak viszonylag eredményesen, jó százalékkal (mert sokat gyakorolnak),
de igazán szép technikával mégis kevesen rendelkeznek. A dobás a kosárlabda
legösszetettebb eleme, hiszen végrehajtása során a játékos egész teste részt
vesz a folyamatban, és mindennek fontos szerepe van. Nehézséget okoz továbbá az
oktatásánál, hogy nem csak helyes technika, hanem elegendő fizikai erő is
szükséges hozzá, így mivel a sportágat mostanában már 4-6 éves korban elkezdik
a gyerekek, sajnos gyakran előfordulnak a fizikai erő hiánya miatt úgy nevezett
„súlylökő” és egyéb rossz dobási technikák.
A
dobásoknak több fajtái vannak. A teljesség igénye nélkül az állóhelyből történő
dobás, melyet lehet kapott labdával, vagy labdavezetésből megállással
végrehajtani, a túllépésből történő dobások, a ziccer dobások, melyek lehetnek
pincér, fektetett, horogdobások, pörgetett dobások, páros lábról felugorva
végrehajtott tempó dobás, pöcizés és a dobások egy fajtáját képezi a zsákolás
is. A következőkben én a legkisebb korosztály számára tanítandó állóhelyből
történő dobást, mely a büntető dobást illetve a későbbi tempó dobást készíti
elő, fejtem ki bővebben.
Mindenki nagyon vágyik arra, hogy kosarat dobjon, de csak kevesen
vágynak arra, főleg 5-10 évesen, hogy szép technikával dobjanak. Az első és
legkomolyabb fejtörést az edző számára az jelenti, hogy a gyerek nagyon boldog
ha rossz technikával kosarat dob, még szomorkodik, hogyha szép és helyes
dobótechnikával elhibáz egy dobást. Az edzőnek el kell érnie, hogy a gyerekek
megértsék, és úgy gondolkodjatok, hogy törekedjenek a jó technikára, hiszen
hosszabb távon ezzel lehetnek eredményesek. Fontos, hogy mindig kapjon
dicséretet egy jól végrehajtott dobás, még ha sikertelen is, hogy meg legyen a
pozitív visszajelzése. Na de, mi is az a helyes dobótechnika:
1. Fel kell vennem egy egyensúlyi
lábhelyzetet. Terpeszállásban, vállszélességnél kicsit kisebben, a dobó kézzel
azonos lábam egy kicsivel (fél lábfej) előrébb.
2. Fontos, hogy a lábfejek
párhuzamosak legyenek és a gyűrű felé nézzenek.
3. A térdek hasonlóan a lábfejhez
előre, a gyűrű irányába mutassanak, ne kifelé álljanak és legyenek enyhén
behajlítva.
4. A dobó kéz fontossága. Dobni egy
kézzel kell. A másik kezünk csak stabilitást és védelmet ad.
5. A labda a dobókézben üljön a
homlokunk felett és a felkarunk vízszintes, az alkarunk függőleges legyen,
derékszöget zárjanak.
6. A labda a dobókéz ujj párnáin
üljön, ne menjen bele a tenyérbe, egy kis rés legyen a tenyér és az ujjak
között.
7. A dobási folyamat sorrendje: 1.
könyék nyújt 2. csukló csapódik 3. dobás után ott tartja a kezét (integet,
belenyúl a befőttes üvegbe …)
8. A labdának visszafelé kell
pörögni, a dobást szépen végig kell kísérni az ujjaknak, a két dobó ujj a
mutató és a középső ujj a gyűrűbe kell, hogy mutasson.
Ezekből
is láthatjuk, hogy ez egy igen bonyolult technikai elem. De vajon képes-e
megtanulni egy 5-10 éves gyerek mindent amit a dobásról tudni kell.
A válasz igen. A
fontos az a fokozatosság, a dobás technikai részleteinek lépésekben egymásra
épülő oktatása és precíz megkövetelése. A tanulási folyamat hosszú, de
elengedhetetlen, a rossz technika később (serdülő-kadet korban) csak nagyon
nehezen, vagy egyáltalán nem korrigálható.
Nézzük mire miért
és hogyan is kell odafigyelni.
A
dobásnál elengedhetetlen, hogy stabil egyensúlyi helyzetben legyünk. Ehhez
szükséges a megfelelő terpesz, az egyenes törzs, az enyhén hajlított láb, a láb
teljesen a talajon van (nem lábujjhegyen állunk). Amikor a gyerekek beállnak
dobni, győződjünk meg róla, hogy egyensúlyba vannak-e, ha nem lehet könnyen
kibillenteni őket, akkor következhet a labda.
A
labda fogása. Ezt is érdemes külön gyakorlatban gyakorolni. Vagy a földről
felvéve vagy a egy passzt átvéve. A földről való felvételnél még mielőtt
megfognánk a labdát, beállíthatjuk a gyerekek kezét. Tegyék rá a dobókezüket a
labdára, az ujjaikat nyissák szét, majd a támasztó kezüket tegyék oldalra, úgy
hogy a két kéz hüvelykujja egy pár centire legyen egymástól és egy V alakot
formáljon.
Ezután
a labdafelvételből a dobásra való felkészítés következik. Fontos alapelvként
meg kell tanítani, hogy a labda alatt kell látni a gyűrűt a játékosnak, akkor
lesz jó helyen a homloknál / homlok felett a labda. Fontos, hogy ne kerüljön ki
oldalra a vállhoz, ne kerüljön le a mellkas illetve az áll elé, illetve a labda
felvétele közben a kezek továbbra is maradjanak a helyes beállított helyzetben.
Amikor
eljutottunk oda, hogy a jó helyen és helyes fogásban van a labda, akkor már
közel járunk, hogy eldobjuk a labdát. A dobásnál az egésztest részt vesz. Itt
lesz fontos a behajlított láb, hiszen a karral összhangban a láb és a kar
egyszerre nyúlik ki, a dobás végén pedig a csukló megy rá. Mind a három
dobó-hajlító ízület azonos munkát végez, kb. ugyanakkora terjedelemben 20-20
centit.
A
dobás mozdulatsorában fontos szerepet játszik az elengedés sebessége. Meg kell
találni azt a közép utat, amikor a labda megfelelően pörög. A dobás nem lehet
sem túl gyors, kapkodós, sem túl lassú.
Tekintetünk
a dobás előtt közvetlen és a dobás kezdetén a gyűrűre fókuszálódik, a labda
elengedése után a labda ívét követi a szem.
A
labdának szép ívet kell bejárni, melyhez kb. 45 fokos karszögben kell
elengedni. Itt fontos megjegyezni, hogy sok eredménytelen dobás oka, hogy a
labda nagyon lapos ívben érkezik a gyűrű felé, melynek szinte nincs fizikai
esélye a gyűrűbe jutni. Ez a kisebbeknél forduló elő gyakran, akik távolról,
fizikai erő hiányában a labdát tolva kis ívben engedik el a labdát. Ezért
fontos, hogy a fiatalok esetében a megfelelő dobótávolságról gyakoroltassunk,
akár úgyis, hogy a gyerek egy zsámolyról vagy padról dob.
A
dobásnál kiemelt szerepet kap a törzs és a törzs izmai. Ezt sokszor elfelejtik
és mivel nem is egyszerű ezeknek az izmokat erősíteni, sok játékos ennek hiánya
miatt nem tud később megfelelő eredményességgel dobni.
A dobás oktatásának
menete és gyakorlatai:
1. A megfelelő alapállás és a labda
felvétele.
Labda a földön
magunk előtt, vagy a lábunk között, jelre labda megfogás, következő jelre a
labda felkészítése, láb behajlítása.
2. A dobás mozdulatsora
A felkészített
labda eldobása előtt rávezető és előkészítő gyakorlatokat végezzünk. Elsőnek a
labda pörgetését próbáljuk ki, csak pár centire engedjük el labdát úgy, hogy
pörögjön vissza a kezünkbe. Gyakoroljuk a dobást úgy, hogy a támasz kezünket
tegyük a csípőre illetve először csak magunk elé pörgessük a labdát, vagy pár
lépés távolságból a falra dobjunk vagy a csapattársának ívelje át a labdát.
Ezek az elemek
kiiskolázása nagyon fontos, és ezeket az elején nem kell gyűrűre gyakorolni,
mert az elején a dobások nagyrészt sikertelenek lennének, és a gyerekek inkább
arra törekednének, hogy bemenjen a labda, mintsem a helyes technikára.
3. Aki már közelít a jó technikához,
állítsuk oda a mini palánkhoz, még kisebbeknél akár állítsuk fel egy zsámolyra
és helyes távolságból gyakoroljuk a dobást a gyűrűbe. Fontos, hogy a helyes
technika mindig dicséretet kapjon, a helytelen technika pedig javítást, még
akkor is, ha az a gyűrűbe talál.
A dobás (és minden
technikai elem, de a dobásnál különösen) tanulásánál az lenne a legjobb, ha egy
csapatnál több edző, kisebb létszámú csoportokra bontva gyakoroltatná a
végrehajtást a megfelelő hibajavítás miatt.
Gyakorlatok a dobás
elsajátításához:
Labda pörgetése álló helyzetben
(csak dobókéz – támaszkéz is)
Dobó mozdulat gyakorlása álló
helyzetben (csak dobókéz – támaszkéz is)
Labda feldobása magasra,
labda pörgetése, labda a kézbe érkezzen vissza
Labda dobása magunk elé,
pl. 10 centivel egy vonal mögé állunk és a labdának a vonalra kell hullnia
(csak dobókéz – támaszkéz is)
Labda dobása falhoz vagy
társnak kijelölt távolságból (csak dobókéz – támaszkéz is)
Dobás gyűrűbe közelről (esetleg
zsámolyról) (csak dobókéz – támaszkéz is)
Labdavezetésből megállás, sarkazás,
kosárra dobás (csak dobókéz – támaszkéz is)
Átadás átvétele, kosárra dobás (csak
dobókéz – támaszkéz is)
Lepattanó szerzés szimulálása (pl.:
feldobott labda levegőben elkapása, abból dobás)
A felsorolt
gyakorlatok is a tanulás folyamatát jelzik. Az utolsó feladatok természetesen
már a alapok elsajátítása után, megfelelő fizikai állapotban sokaknál csak
magasabb korosztályban végeztethetők illetve a tempó dobásra is rávezető
feladatok lehetnek.
A dobás oktatásával
kapcsolatban kiemelném, hogy nekünk edzőnknek nem szabad sajnálni rá sem az
energiát, sem az időt és mindig követeljük meg a helyes és PONTOS végrehajtást.
A kis korban megtanult rossz beidegződések később nagyon nehezen korrigálhatók,
és a jó dobótechnika elsajátítása elengedhetetlen, ahhoz hogy játékosainkból
nemzetközi szintű élsportolók lehessenek.
Készítette: Kovács
Balázs