Hatalmas siker, hogy ismét kijutottunk az Eb-re - interjú Csirke Ferenc 3x3-as szövetségi kapitánnyal

Hatalmas siker, hogy ismét kijutottunk az Eb-re - interjú Csirke Ferenc 3x3-as szövetségi kapitánnyal


2018.07.04 13:22

A tavalyi évhez hasonlóan idén is kivívta az Európa-bajnoki részvételt a magyar férfi 3x3-as válogatott, pedig a torna legnehezebb csoportjában kellett helytállniuk Ivosevéknek az andorrai selejtezőben. Csirke Ferenc szövetségi kapitánnyal beszélgettünk a jelenről, a jövőről, és kicsit a múltról is…

- Először is gratulálni szeretnénk a sikeres Eb-kvalifikációhoz, tavalyhoz hasonlóan ezúttal is mindkét nemben indítunk csapatot a kontinenstornán. Néhány mondatban összefoglalná az andorrai eseményeket, hogyan sikerült kivívni a kijutást? 

Először is köszönjük a gratulációt, én úgy érzem, nagyon nagy szó, hogy újra kijutottunk egy Európa-bajnokságra ebben a szakágban is, főleg, hogy a legnehezebb csoportból sikerült a kijutás. Magyarországon még nem nagyon követik ennek a szakágnak az eseményeit, ezért ha azt mondjuk, hogy Hollandiával, Svájccal vagyunk egy csoportban, mindenki hajlamos az adott ország 5-5-ös válogatottját behelyettesíteni, pedig például a hollandokról tudni kell, hogy idén is és tavaly is vb-döntőt játszottak. Az ukránok, akik szintén a mi csoportunkban voltak, tavaly az azóta már négyszeres világbajnok szerbeket verték az Eb bronzmérkőzésén, és legutóbb 8 között voltak a manilai vb-n. Harmadik csoportellenfelünk, a svájciak egy komplett csapat, három éve csak ezt játsszák, együtt járják a Challenger és World Tour tornákat, kint voltak a World Tour Finals-on is. Ebben a csoportban kellett megszereznünk az első két hely valamelyikét, tudván, hogy a másik csoportban a Szlovénia melletti másik továbbjutót jó esélyünk lehet megverni akár az elődöntőben, akár a bronzmérkőzésen. Hollandiától egy pontos vereséget szenvedtünk a nyitómeccsen, de Svájc ellen javítottunk. Előzetesen az volt a tervünk, hogy az ukrán – holland kettősből legalább az egyiket előzzük meg ahhoz, hogy legyen esélyünk továbbmenni – ez az Ukrajna elleni győzelemmel sikerült. Svájc legyőzte Hollandiát, így a két vb-résztvevő már a csoportban búcsúzott. A csehek elleni győzelem biztosította be az Eb-részvételünket, őket magabiztosan, 19-11-re vertük. Nagyon jó volt a felkészülésünk, nagy köszönet a Szövetségnek – mindent megteremtettek nekünk ahhoz, hogy készen álljunk, pedig az idő igen rövid volt.
  
Szintén hálával tartozunk az U23-as fiú válogatottnak is, akik becsülettel gyűrtek minket a felkészülés alatt, rendesen odatették magukat. Mi különleges szituációban vagyunk, olyan a helyzetünk, mintha a felnőtt labdarúgó-válogatottnak azt mondanánk, hogy van 3 vagy 4 hetük, ennyi felkészülés után menjenek el egy futsal Európa-bajnoki selejtezőre, és jussanak ki az Eb-re. Férfi szinten már majdnem ekkora a különbség, ugyanis teljesen más a labda mérete, kint, műanyag pályán játszunk parketta helyett, a mérkőzések, tornák menete sokkal másabb, mint az 5-5 elleni kosárlabdában. Csak 5-5-ösekkel próbálkozunk, nincsen még kimondottan 3x3-as játékosunk, csapatunk, úgyhogy ezért is mondom azt, hogy hatalmas siker, hogy a tavalyi év után ismét kijutottunk az Eb-re – ez azt jelenti, hogy három egymást követő évben leszünk ott Európa legjobbjai között, hiszen jövőre Debrecen ad otthont a tornának. 


Mi várható a kontinenstornán? Lehet már tudni valamit a lehetséges ellenfelekről?

A 12-es mezőny már kialakult, izgatottan várjuk a csoportbeosztást. Ha a jelenlegi világranglista-pontok alapján történne a beosztás, az nekünk remek lenne - Bosznia szintén kijutott, és jelen pillanatban csaknem 600.000 ponttal előttünk vannak a világranglistán, így ők kerülnének egy csoportba a szlovénekkel és a franciákkal, mi pedig megkapnánk az oroszokat és a románokat. Aki valamennyire követi a 3x3-at, annak nem kell ecsetelnem, hogy ez egy szerencsésebb forgatókönyv lenne számunkra.
       
- Ivosev Tamás lett Andorrában a legértékesebb játékos a férfiak mezőnyében. Ő rendkívül fizikális kosaras hírében áll - véleménye szerint ez a siker kulcsa a szakágban? Mitől lesz valaki jó 3x3 játékos? 

Nincs olyan, hogy valakit 3-3-ra képzünk - akit annak idején megtanítunk az 5-5 elleni játékra, tud dobni, védekezni, labdát vezetni, passzolni, az biztos, hogy jó 3-3 játékos lesz, ez nem kérdés. Ami a nagy kérdés, hogy ki hogy reagálja le azt, hogy teljesen más a faulthatár. Ez kimondottan utcai kosárlabda, körülbelül arról szól, mint a grundon - el kell dönteni, ki a keményebb. Ebben a játékvezetők is partnerek, ez a szabályrendszer - így alkották meg, hogy a faulthatár magasabban van. Nagyon érdekes, hogy semmi reklamáció nincs magas szinten, elfogadják ezt a játékosok.  Aki tud kosárlabdázni, egész biztos jó ebben a játékban, ha elviseli ezt a szabályrendszert.

 Kétféle játékos lehet, aki alkalmas erre: aki egyéni képességekben kiemelkedő, vagy a másik, például Ivosev: nem extra dobó, nem extra 1-1-ező, viszont egy őserő, és egy olyan ember, akinek nagy szíve van, és soha nem adja fel – ez a másik típus. Átmegy a falon, nem ismer lehetetlent – ez a típus tud még megélni. 191-192 cm-től 202-203 cm-ig lőhető be az ellenfelek magassága nagy általánosságban, itt megtalálunk erős centereket, de megtalálunk olyan mezőnyjátékosokat is, akik nálunk hatalmas hiány az egész magyar kosárlabdában – nem sok olyan két méter körüli játékos van, akik rendelkeznek irányítói képességekkel, megfelelő labdavezetéssel; ha ránézünk a felnőtt válogatottra, ott is szinte csak kettesünk van. Ezzel szemben a 3x3-ban nagyon sok olyan 195-200 cm körüli mezőnyjátékos jön, akik a saját országukban nincsenek jegyezve, sokan a szlovén második, vagy az olasz harmadik vonalban játszanak, de az alapképességeik jók.
       
- A legutóbbi Eb-n látott csapat nagy része kicserélődött, érzése szerint megtalálta az ideális négyest?

Amikor két éve kineveztek engem, „megörököltem” a csapat egy részét - Kerpel-Froniust, Mohácsit, ők előtte már játszottak a válogatottban. De a jelenlegi 5-5-ös válogatottból sem tudnám azt mondani valakire, hogy ő ebben biztos jó lenne – a fejemben van nagyon sok játékos, aki szerintem remek lenne, de amíg nem látjuk, hogy hogy reagálja le a dolgokat, hogy tud alkalmazkodni ehhez a játékstílushoz, addig nem lehet kijelenteni. Többször megfordult a fejemben, hogy nemsokára olimpia van, de jó lenne egy Vojvoda - Eilingsfeld - Keller - Benke négyes mondjuk, akik méretben is, játéktudásban is tudnák ezt játszani, de amíg nem gyakorolják, addig nem mondhatunk semmit biztosra.  Tehát megörököltem pár srácot, egy ember van, aki úgymond én „találtam ki”, ez Ivosev – az ő 5-5-ös játékstílusa miatt gondoltam úgy, hogy ő jó 3x3-as játékos lenne. Abban az évben ezzel a csapattal két World Touron is nyolcban voltunk, és hetedikek lettünk a vb-n, ezek után nekem nem is volt kérdés, hogy ez a csapat alkalmas erre a játékra.

 A tavalyi évünket keresztülhúzta, hogy a ZTE négybe jutott a bajnokságban, így nem tudtam behívni Mohácsit meg Kerpel-Froniust – teljesen új csapatot kellett építeni. Velük szintén kijutottunk az Eb-re, Horváth Ákosról és Beák Gáborról is kiderült, hogy megállják a helyüket 3x3-ban, Dukics is jó párost alkotott Ivosevvel, de úgy voltam vele, hogy visszatérek ahhoz a csapathoz, akikkel a vb-n hetedikek lettünk - bennük van a legtöbb perc, legtöbb mérkőzés (ez a Bíró Olivér – Kerpel-Fronius Balázs – Mohácsi Máté – Ivosev Tamás négyes). Igazolta sors, hogy jó döntés volt, mivel egy ilyen nehéz csoportból is sikerült kijutni a kontinenstornára.

- A férfi szakágban is érződik, hogy olimpiai szakág lett a 3x3? Érezhetően erősödtek a csapatok, megjelentek újabb trónkövetelők, akik pár éve még nem voltak a „térképen”? 

A férfi és a női vonal nagyban különbözik. A nőknél az ellenfelek folyamatosan elit 5-5-ös játékosokkal jönnek, de náluk nincs versenyrendszer, csak egy Európa-bajnokság és egy vb. Ez egyrészt veszélyes a mi lányainkra nézve, mert egyre erősödő ellenfelekkel szemben kell helytállniuk, másrészről viszont az is benne van, hogy az ellenfeleik sem 3x3-aznak egész évben, ők is csak egy-egy tornára állnak össze. Ezzel szemben ott a férfi vonal, ahol a világranglista első 100 játékosából komolyabban egyetlen játékos játszik 5-5-ös első ligás bajnokságban. A férfi mezőny márciustól novemberig csak ezt játssza, ezért is mondom, hogy mi egy kis szigetecske vagyunk ebben a férfi mezőnyben. Mi az Eb-selejtezők után nem találkozunk a többiekkel, mert mi nem vagyunk 3x3 csapat – ők járják a világot, csak ezzel foglalkoznak. Tehát rá lehet mondani, hogy „noname” játékosok alkotják ellenfeleink csapatait, mert 5-5-ben valóban nem szerepelnek, de ők tényleg csak a 3-3-at játsszák. Ebből a szempontból a fiú vonal már szétvált – kivéve minket. Ott van például Stojacic, aki az idei vb-n Szerbia színeiben aranyérmet nyert. U19-es világbajnok volt, többek között Stephen Curry USA válogatottját legyőzve, majd elment jogi egyetemre, ezt követően kezdett el 3x3-azni. A szerbek elő tudnak szedni a tarsolyból egy U19-es világbajnokot, mi nem.

Visszatérve az eredeti kérdésre, a szerbek sem viszik Teodosicot, Kalinicet, a szlovének sem Dragicot - a nagy országoknál is ugyanazok a játékosok alkotják a csapatokat, mint 3 éve, olimpia ide vagy oda. Hozzáteszem, hogy ha most elkezdenék mondjuk Dragicék, nem biztos, hogy meg tudnák verni a szerb válogatottat – egy kis gyakorlással talán, de elsőre nem biztos.  

- Hogyan látja a hazai 3x3 utánpótlás helyzetét? Érdekli a fiatalokat a játék?

Ahogy már mondtam korábban, alapvetően nincs nálunk olyan, hogy 3-3-ra nevelünk játékosokat – aki 5-5-ben jó, annak megvan az esélye, hogy itt is az lesz. A probléma ott van, hogy a hazai utánpótlás-nevelésben mindenki eredményt akar elérni. És ez az eredmény nem abban nyilvánul meg, hogy hány játékos kerül ki egy-egy helyről, hanem a különböző korosztályos érmek alapján. Én azt tartom, hogy ha mi 5-5-ös kosárlabdára nevelünk olyan játékosokat, akik tudnak labdát vezetni, tudnak labdavezetésből dobni, be tudnak törni, passzolni, védekezni - vagyis ha komplex játékosokat nevelünk, akkor azok jók 3-3-ban is. Ha az 5-5-ös keretbe nem 20-25 játékosból kellene a szövetségi kapitánynak 15-öt kiválasztani, hanem mondjuk 40-ből, akkor biztos vagyok benne, hogy a 3-3-ra is maradna 4-5 olyan játékos, aki komplex tudással rendelkezik. A jelenlegi 3x3 válogatottunk mindennek mondható, csak nem komplex játékosok csapatának – ők inkább specialisták, egy-egy játékelemben jók, azon kívül inkább a szívükkel, valamint csapatként játszanak, így tudnak sikereket elérni.

 Én azt mondom, hogy játékosokat kell képezni, és belőlük majd lesz 5-5-ös játékos, meg 3-3-as játékos.  Idén például kiderült, hogy Demeter Attila fantasztikusan játssza ezt a játékot. Velünk készült végig, az U23-ban játszik is, Dusan Buluték (négyszeres világbajnok szerb játékos – a szerk.) kérdezték a pécsi tornán, hogy Attila miért nincs a férfi válogatottban – kicsit rám is tették a terhet ezzel, mert ha nem jutottunk volna ki az Eb-re, akkor most magyarázkodhatnék. Megbeszéltem Attilával ezt, szerintem előtte nagy jövő áll, akár 5-5-ben is, de 3-3-ban abszolút.

- Ha bármely magyar kosarasból - beleértve a már visszavonult játékosokat is – összeállíthatna egy legendás négyest, kik lennének azok? 

Gondolkodtam ezen, de négy embert nehéz kiemelni. Szerintem egy Németh „Csicsa”, Fodor Geri, Fodor Marci hármas nagyon jól játszaná ezt a játékot, Trummer Rudival kiegészülve. Hogy miért? Mert körmendi gyerekek, a grundon nőttek fel. De mondhatnám a Pojbocs - Mogyoróssy párost is, nagyon nehéz volt ellenük, annyira játszották ezt a játékot, olyan váratlan dolgokat húztak. A szerbek is ezért jók, a grundról jönnek. Minimális leütés, üres blokkok, befutás – ezek a dolgok az 5-5-ből egy ideje kihalófélben vannak. Ott van egy pick and roll, abból lesz valami, azt bontjuk, háromszögelünk. Itt minimális a labdaleütés, gyorsan kell dönteni, előjönnek olyan ösztönös dolgok, amiket csak grundon szed fel az ember. A körmendiek biztos jól játszották volna. Kálmán Lacinak lettek volna fizikális gondjai, de ő is jó lett volna, mert érti a játékot. Magas poszton Orosz Benő remek lett volna – sajnos ő már nincs velünk, anno én 5 évet játszottam vele, egy élmény volt vele pick and roll-okat játaszani. Szintén nincs már köztünk Horváth Zoli – ő is nagyszerű 3x3-as lehetett volna a nagy szíve, győzni akarása, atletikussága miatt. Aztán ott van Walke Karcsi - ő volt a magyar Ivosev. Kettétörte a fekvenyomó rudat, ott nem volt pardon, ráadásul jó keze is volt. Deák Attila meg olyan gyorsan tudott dobni, hogy ő minden meccsen rá tudna emelni 12-14 hármast még ez ellen a  védekezés ellen is. A régiekből sokkal könnyebb neveket mondani, mert valahogy több volt a csibészség, vagányság… 

Megosztás: