- Igen, jól játszottak a srácok. A norvégok ellen akadozott a játék, hiszen kellemetlen ellenfelek a skandinávok, fõleg azért mert szerkezet nélkül játszanak. Az íreknél mindenképpen jobbak vagyunk, õk az angolokkal játszottak inkább presztízsmeccset,  ellenünk nem nyújtottak kiemelkedõt, hiszen így is majdnem 50 ponttal vertük õket. A britek ellen pedig fantasztikus gyõzelmet arattunk, az volt az igazi fegyvertény.

- Kivel volt különösen elégedett a játékosok közül?

- Mindenkivel elégedett voltam, megkockáztatom, ha az elsõ meccsen nyerünk, akkor minden másképp alakul. Akár a legjobb négybe is odaérhettünk volna, még így a hiányzók nélkül is

- Bár a sportban nincsen ha, mégis mit lehetett volna elérni a Vojvoda, Lepsényi, Morgen trióval a csapatban?

- Ha csak Vojvoda velünk lett volna, bejutunk a legjobb négybe, õ olyan klasszist képvisel, amely meghatározza a csapat játékát. Lepsényi Ádámmal is csak többek lettünk volna, hiszen az õ helye fontos volt a csapat szerkezetében, a palánk alatti játéka és a kinti dobásai lényeges részét képezték a taktikánknak. Máshogy játszik a csapat, ha õ is a parketten van.

- Több olyan játékos is van, akik a helyosztók során kaptak több lehetõséget, sõt közülük például Kóthay László kifejezetten jól teljesített az angolok és az írek ellen is. Mit gondol az õ teljesítményükrõl?

- Nem lehet egyszerre tizenkét játékos a pályán, természetes, hogy mások is lehetõséget kaptak. Külön Kóthayra kitérve, õ alapvetõen stabil tagja volt a gárdának, azonban nem tudott igazán jó teljesítményt nyújtani és bizonytalan volt több helyzetben. Ennek sok oka van, többek között, hogy a felkészülés során nem volt végig velünk. Azonban a két utolsó mérkõzésen valóban jól teljesített, különösen Anglia ellen bizonyította tehetségét.

- Kicsit kitérve a többi válogatottra, ön is Szlovéniát várta az elsõ helyre?

- Igen, hiszen játszottunk ellenük felkészülési mérkõzést, és világosan látszott, hogy nagyon jól összerakott gárdáról van szó. A döntõ inkább amolyan kötelezõ esemény ilyenkor, hiszen a fontos dolgok az elõdöntõkbe derülnek ki, egészen pontosan az, hogy ki jut fel. A csehek is erõsek voltak, habár hiányzott az egyik legjobb játékosuk.

- Tartanak majd valamilyen búcsúvacsorát a csapattal, ahol értékeli a fiúk teljesítményét?

- Az a szokás, hogy egy-két héttel a tornák vége után találkozik a csapat egy összejövetelen. Ettõl függetlenül természetesen a rövidebb értékelést már elmondtam a srácoknak.

- Mit hallhattak Öntõl?

- Elmondtam nekik, hogy elégedett vagyok velük. Õk pontosan tudják, hogy mekkora munka van ebben az eredményben. Ha valaki a jövõben ránéz az Eb végeredményére, csak azt fogja látni, hogy a magyarok a 17. lettek, a játékosok azonban szép emlékeket idézhetnek majd fel, hiszen olyan körülményeink voltak, amelyek mellett nehezebb jó eredményt elérni, sõt a szerencsével is hadilábon álltunk. Összességében viszont jól teljesítette a fiúk.

- A jövõben Ön edzheti majd a 1991-es korosztályt?

- Nem tudom még, hiszen elõször le kell adnom az értékelésemet errõl a tornáról, ezután derül ki a hogyan tovább. Ha rajtam múlna természetesen szívesen maradnék és vezetném az 1991-es korosztályt, fõként mert a fiam is közöttük játszik.

Élesztõs Zoltán